Egy fűvirág közelről

Késő tavasszal, egy napsütéses reggelen érdemes közelebb hajolni egy virágzó réthez. A fűszálak tetején ilyenkor apró, sárgás „csüngők” lógnak, és ha megérinted a kalászt, finom por száll fel róla. Ez a por a pollen.

Virág, amely a szélnek szól

A fűfélék virága nem a rovarokat akarja vonzani, ezért nincs színes szirma, illata és nektárja sem. Ami nekik kell, az a szél. A virágok apró pelyvalevelek között ülnek, és amikor kinyílnak, a porzók hosszú, vékony szálakon kilógnak a szabadba. A portokok a szálak végén himbálóznak, és minden fuvallat kirázza belőlük a pollent.

A bibe tollas

A fűvirág másik fele, a bibe ugyanilyen ügyes. Tollszerűen elágazó, így nagy felületen tudja elkapni a levegőben szálló szemeket. A szélbeporzás pazarló módszer: a pollen döntő része nem talál bibét, hanem a levegőben marad, és végül a talajra, a vizekre, illetve a ruhánkra és a szemünkbe kerül.

Reggeli szórás

A legtöbb fűfaj kora reggel és délelőtt nyitja a virágait, amikor a harmat felszáradt és a levegő melegedni kezd. Ilyenkor szabadul fel a pollen nagy része, amelyet a felszálló meleg levegő a nap folyamán magasra visz. Ezért fordulhat elő, hogy a pollen a délutáni órákban is magas szinten marad, akkor is, ha a növények már nem szórnak.

A mikroszkóp alatt

Egyetlen portok több ezer pollenszemet rejt. Nagyításban mindegyik egy apró, sima gömb, egyetlen kerek, gyűrűvel övezett nyílással. Erről a fűfélék tárgylemezén írunk bővebben.